Szolidaritás - közösségi oldalak

Kiemelt hírek - történések

Szoliblog

Van nekem is egy álmom.

2013.03.02

Komlóssy Réka írása

Martin Luther King amerikai polgárjogi harcos 1963. augusztus 28-án mondta beszédében: Van egy álmom.

 

2013 március elején nekem is van egy álmom, amelyben jobboldaliak, baloldaliak, középen állók, liberálisok egy asztalnál ülnek. Az asztalnál, amely összeköt bennünket, és amely az együttműködés szimbolikus asztala.

Van egy álmom: egy napon a gyerekeim felnőve olyan országban élnek majd, ami reményt, és lehetőséget biztosít számukra a tisztességes, becsületes élethez, megélhetéshez.

Van egy álmom. Álmom, amelyben a gyerekek és fiatalok lehetőséget kapnak arra, hogy tudásukat gyarapítsák, hogy tehetségüket fejlesszék. Legyen cigány, vagy magyar, legyen szegény, középosztálybeli, vagy gazdag. 

Van egy álmom: ahol minden magyar együtt, egymásért fog tenni. Igen, ma van egy álmom, amelyben nem széthúzás, nem az úrhatnámság lesz a jellemző, hanem az alázat, a mások tisztelete, a másik véleményének meghallgatása. Ebben az álomban a félelem helyett a  remény, a viszály, a széthúzás helyett a közös cél a fontos.

 Ma az álmom egy szabad ország: olyan, amelyben az embernek joga van ahhoz, hogy dolgozzon, hogy elköltse, amit keresett, hogy tulajdona legyen, hogy az állam őt szolgálja, ne pedig fordítva. Ezek egy szabad ország alapvetései.

Egy olyan álmom van, amelyben ha valaki ki mer állni a jogaiért, nem lenézést, nem megvetést, nem számkivetettséget kap cserébe, hanem baráti jobbot, választott kormányától pedig meghallgatást, megértést és megoldást.

 

Sokkal több minden köt össze minket, mint ahogy az elmúlt két évben vagy az elmúlt 22 esztendőben gondoltuk, mint ahogy most ezekben a napokban gondoljuk. Összeköt bennünket a nyelvünk, a közös történelmünk, amelyre oly sokszor utalunk. A sorsunk, amelynek kovácsolói mi magunk kell, hogy legyünk. Összekötnek bennünket azok a fiatalok, akik önmagukért, és másokért tüntetnek. Összekötnek bennünket nagyszüleink, szüleink.

 

Hazafiság. Hányszor halljuk ma e szót. De valójában mit jelent? Nekem a kompromisszumra való hajlamot, ismeretlenül is egymás tiszteletét. E nélkül nem tudunk előre lépni. Az a nemzet, amelyik nem képes kompromisszumot kötni önmagával, bukásra ítéltetett. Az a nemzet, amelynek állampolgárai nem tisztelik egymást, halálra van ítélve. Nézzünk magunkba! És gondolkodjunk el!

 

 Addig nem lehetünk elégedettek, amíg ezt nem értjük meg. Hosszú kemény munka vár ránk, mindenkire egytől egyig. Mindenkire, aki e sorokat olvassa. De, ha nem esünk a Pató Pál úri „ej ráérünk arra még” renyheségbe, akkor közösen sikerülhet. Van remény, a remény bennünk van. Együtt sikerül!

Van egy álmom, az álmom az, hogy amiről itt írtam, az valóra válik, hogy egyszer sikerül!

Vissza a többi hírhez

Erre az oldalra várjuk az írásaitokat is.
(A tartalom szerkesztésének, összeállításának jogát fenntartjuk. A "Ti írtátok" rovatba feltöltött írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk.)

rs_800

kép:stepbystep.com

 

NEMZETI ÉRZELEM

Nálunk már minden nemzeti. Nemcsak a trafikok, a kerettanterv és minden egyéb, de az érzelmek is. Van nemzeti pártaláló buli, nemsokára lesz nemzetiszínű koton is. Aztán, ha véletlenül kiszakad, akkor a kis jövevény is nemzetiszínű lesz. Bár ettől a színproblémától kissé elbizonytalanodtam.

Mert a hagyományos nemzetiszín a piros-fehér-zöld, ugye, az három, mint a magyar igazság. De ez a rablóbanda, aki jelenleg az országot uralja kétszínű, de melyik az a két szín?

Piros? Az a szegfű színe. Így ez valószínűleg kiesik a számításból. Fehér, mint a terror? Ez gyanús. A két háború közti vidám békeidőkre hajaz. Esélyes. Zöld? Az a mocskos neoliberálisok színe, megint nem nagyon passzol, tehát marad egyedül a fehér, és talán hozzávehetjük még a feketét. A Fekete Sereg színét. Mert itt minden fehéren-feketén kimondatik, nincs mellébeszélés meg pávatánc, kettős mérce. Vagy mégis?

De nem is erről akartam értekezni, hanem a nemzeti érzelemről, ami ugye a magyarok sajátja a vezér szerint is. Akinek meg ilyen nincs, az értelemszerűen nem is magyar. Nemzeti érzelem minden, amit a nemzeti jobboldal annak tart, és akinek mindez nem tetszik, az ugye eleve nem lehet nemzeti érzelmű, tehát nem is magyar. Imígyen eléggé kevesen maradnak a nemzeti érzelműek a hazában, tehát megállapítható, hogy vészesen fogy a magyarok száma. A Kubatov-listák meg arra kellenek, hogy a nemzeti érzelműek tudják, kik az igaz magyarok, nehogy tévedésbe essenek, és egy nem igazhitű véletlenül trafikhoz juthasson.

De itt még nincs vége, hamarosan - csak kimondottan az egészségmegóvás címén - a szeszesital forgalmazása is nemzetileg ellenőrzött szálakon fut majd. Szesztilalom lesz mindenütt, kivéve a Nemzeti Italboltokat. Tudjuk jól, Amerikában is mennyire bevált az ötlet, majd itt is létrejönnek (vagy már meg is vannak) a helyi maffiák, oszt jónapot!

Csak az nem fér a fejembe, hogy a nemzet egyik fele hogyan rekesztheti ki a nemzet másik felét. Hiszen tudjuk, a haza nem lehet ellenzékben. Milyen alapon mondhatja bárki is - hasra-ütésszerűen - akármelyik magyar állampolgárról, hogy az nem igaz magyar. 

Mi a mérvadója a magyarságnak? A bajusz hossza? Vagy a tarsolytáska? A gatyaszár bősége? Netán mindenki idegenszívű, aki nem őket dicsőíti? És akkor már nem is számítanak? Nekik el lehet menni? Nekik szabad éhen dögleni? Őket meg lehet alázni? Őket ki lehet semmizni? Hogy gondolják ezek a nemzeti magyar hazaffyak és honleányok, a keresztényi szeretet és erkölcs nevében, hogy a másik embert gyűlölni kell azért, mert nem veszi be a hazug maszlagot, és nem csókol kezet az uraságnak?

Ki az igaz magyar? Az, aki a nemzeti színű ködtől elborítva nekitámad mindenkinek, aki mást hisz vagy gondol, mint amire a fijugg parancsot adtak, vagy az, aki őszinte aggodalommal félti az országot a megsemmisüléstől? És nem Brüsszel, nem a judeobolsevistazöldneoliberáliskomcsik döntik romlásba a hazát, hanem a Horthy-érát visszasíró, uram-bátyám maffiózók, meg a birkamód bégető ostobák. És persze azok is, akik hallgatnak, mint a sír, és szótlanul tűrnek.

Magányos harcosok vagyunk? Csak a fülke homályában merünk ikszelni? Vagy már ott se, hiszen minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyunk elégedve, hiszen Magyarország jobban teljesít… mint Észak-Korea. Csak azok a tények ne volnának olyan makacsok. Már több, mint négy millió szegény van, és a csókosokat kivéve mindenki csúszik lefelé. Talán ezért igyekeznek oly sokan a nemzeti hevületet feltunningolni magukban, hátha még beférnek a brancsba.

Aztán egy rezsimváltás után hirtelen felszaporodik majd a magukat a belülről bomlasztókhoz sorolók száma. Mert a nép mindig tudja, hol a helye. Mindig a nemzeti oldalon. Csak a nemzeti oldal hol a jobb, hol a baloldalon van. Jár-kel, mint zsidóban a fájás.

Gyáva népnek nincs hazája.

 

Pálfalvi Ilona

Vissza a lap tetejére Vissza a főoldalra
Szolidaritás - közösségi oldalak facebook

 

A KÖZérthetőségi klub következő vendége dr. Lápossy Attila.

Téma: a szociális jogok

2014. 09.04. 18 óra - 1068 Bp., Benczúr 45.

kkkk2_982

 

 

 

 



Tovább az SZOLIDARITÁS oldalra