Szoliblog

Szolidaritás a gáton

2013.04.09

A „parton” amikor pihenőre mentünk, érkezett egy újabb csoport közmunkás. Bocsánat a kifejezésért, de rossz volt rájuk nézni. Megtört, megalázott, önbizalom-hiányos embereket láttam. Hozzájuk képest Napóleon vert serege egy diadalmenet. Nem néztek az egyenruhásokra, az önkéntesekre, nem is beszélgettek, csak egymás közt. Elkülönültek ők a társadalom többi részétől, igaz, a többiek sem álltak szóba velük. Egy kaszt az övék ebben az országban, és ez itt nagyon szembetűnő volt. A látványuk megerősített abban: mindent meg kell tenni, hogy leváltsuk azt a kormányt, amelyik ezt a gyalázatot létrehozta. Mert ez az életforma, ez a kirekesztettség nem méltó az emberhez, nem méltó Magyarországhoz.

Tovább olvasom

Ti írtátok - Peszah, Húsvét

2013.03.30

Érjen el bennünket a Békesség! Ezt kívánom a hazámnak és mindannyiunknak

Tovább olvasom

Egy születésnap margójára

2013.03.30

És most itt ülök az európai értékeimmel és normáimmal, nézem üres szemmel a magyar világot magam körül, és nem csodálkozom, hogy a Fiatal Demokraták Szövetsége egy nappal korábban, titokban, rettegve issza magát felejtősre a saját születésnapján.

Tovább olvasom

Erre az oldalra várjuk az írásaitokat is.
(A tartalom szerkesztésének, összeállításának jogát fenntartjuk. A "Ti írtátok" rovatba feltöltött írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk.)

kép:stepbystep.com

NEMZETI ÉRZELEM

Nálunk már minden nemzeti. Nemcsak a trafikok, a kerettanterv és minden egyéb, de az érzelmek is. Van nemzeti pártaláló buli, nemsokára lesz nemzetiszínű koton is. Aztán, ha véletlenül kiszakad, akkor a kis jövevény is nemzetiszínű lesz. Bár ettől a színproblémától kissé elbizonytalanodtam.

Mert a hagyományos nemzetiszín a piros-fehér-zöld, ugye, az három, mint a magyar igazság. De ez a rablóbanda, aki jelenleg az országot uralja kétszínű, de melyik az a két szín?

Piros? Az a szegfű színe. Így ez valószínűleg kiesik a számításból. Fehér, mint a terror? Ez gyanús. A két háború közti vidám békeidőkre hajaz. Esélyes. Zöld? Az a mocskos neoliberálisok színe, megint nem nagyon passzol, tehát marad egyedül a fehér, és talán hozzávehetjük még a feketét. A Fekete Sereg színét. Mert itt minden fehéren-feketén kimondatik, nincs mellébeszélés meg pávatánc, kettős mérce. Vagy mégis?

De nem is erről akartam értekezni, hanem a nemzeti érzelemről, ami ugye a magyarok sajátja a vezér szerint is. Akinek meg ilyen nincs, az értelemszerűen nem is magyar. Nemzeti érzelem minden, amit a nemzeti jobboldal annak tart, és akinek mindez nem tetszik, az ugye eleve nem lehet nemzeti érzelmű, tehát nem is magyar. Imígyen eléggé kevesen maradnak a nemzeti érzelműek a hazában, tehát megállapítható, hogy vészesen fogy a magyarok száma. A Kubatov-listák meg arra kellenek, hogy a nemzeti érzelműek tudják, kik az igaz magyarok, nehogy tévedésbe essenek, és egy nem igazhitű véletlenül trafikhoz juthasson.

De itt még nincs vége, hamarosan - csak kimondottan az egészségmegóvás címén - a szeszesital forgalmazása is nemzetileg ellenőrzött szálakon fut majd. Szesztilalom lesz mindenütt, kivéve a Nemzeti Italboltokat. Tudjuk jól, Amerikában is mennyire bevált az ötlet, majd itt is létrejönnek (vagy már meg is vannak) a helyi maffiák, oszt jónapot!

Csak az nem fér a fejembe, hogy a nemzet egyik fele hogyan rekesztheti ki a nemzet másik felét. Hiszen tudjuk, a haza nem lehet ellenzékben. Milyen alapon mondhatja bárki is - hasra-ütésszerűen - akármelyik magyar állampolgárról, hogy az nem igaz magyar. 

Mi a mérvadója a magyarságnak? A bajusz hossza? Vagy a tarsolytáska? A gatyaszár bősége? Netán mindenki idegenszívű, aki nem őket dicsőíti? És akkor már nem is számítanak? Nekik el lehet menni? Nekik szabad éhen dögleni? Őket meg lehet alázni? Őket ki lehet semmizni? Hogy gondolják ezek a nemzeti magyar hazaffyak és honleányok, a keresztényi szeretet és erkölcs nevében, hogy a másik embert gyűlölni kell azért, mert nem veszi be a hazug maszlagot, és nem csókol kezet az uraságnak?

Ki az igaz magyar? Az, aki a nemzeti színű ködtől elborítva nekitámad mindenkinek, aki mást hisz vagy gondol, mint amire a fijugg parancsot adtak, vagy az, aki őszinte aggodalommal félti az országot a megsemmisüléstől? És nem Brüsszel, nem a judeobolsevistazöldneoliberáliskomcsik döntik romlásba a hazát, hanem a Horthy-érát visszasíró, uram-bátyám maffiózók, meg a birkamód bégető ostobák. És persze azok is, akik hallgatnak, mint a sír, és szótlanul tűrnek.

Magányos harcosok vagyunk? Csak a fülke homályában merünk ikszelni? Vagy már ott se, hiszen minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyunk elégedve, hiszen Magyarország jobban teljesít… mint Észak-Korea. Csak azok a tények ne volnának olyan makacsok. Már több, mint négy millió szegény van, és a csókosokat kivéve mindenki csúszik lefelé. Talán ezért igyekeznek oly sokan a nemzeti hevületet feltunningolni magukban, hátha még beférnek a brancsba.

Aztán egy rezsimváltás után hirtelen felszaporodik majd a magukat a belülről bomlasztókhoz sorolók száma. Mert a nép mindig tudja, hol a helye. Mindig a nemzeti oldalon. Csak a nemzeti oldal hol a jobb, hol a baloldalon van. Jár-kel, mint zsidóban a fájás.

Gyáva népnek nincs hazája.

Pálfalvi Ilona